A rozs az egyik "legfiatalabb" gabonánk, csupán I. e. 3. században kezdődött a termesztése. Sokáig csak a nagyon szegény rétegek fogyasztották, az éhezés elkerülése érdekében. Kedvező élettani hatásait csak később fedezték fel és "felfutása" jelenleg is tart.
Legnagyobb jelentősége a liszt- és kenyérgyártásban van, de a rozst felhasználják szeszes italok készítéséhez, illetve állati takarmányként is.
Jelentőség, hatások:
Jelentős rostforrás (főleg vízben nem oldódó élelmi rostokat tartalmaz), így segíti a bélműködést, segít a székrekedés és az aranyeres panaszok leküzdésében. Csökkenti a vér koleszterinszintjét, hozzájárul az érfalak épségéhez.
Gluténérzékenyek nem fogyaszthatják! A rozs ugyan nem tartalmaz glutént, de secalin nevű fehérjéje kiválthatja az érzékenységet, ezért lisztérzékenység esetén rozs és abból készült termékek sem fogyaszthatók.
Felhasználás: Megfőzve köretként vagy kásaként fogyasztható. Érdemes előző este kétszeres mennyiségű vízben vagy zöldséglében felforralni, majd letakarva puhulni hagyni egész éjjel. Így a főzési ideje jelentősen lecsökkenthető (15-20 perc). Nem lesz olyan puha, mint a rizs, de ez az összes gabonára jellemző, nem csak a rozsra.
Összetevők: rozs*
